HTML

Bárány Balázs

Friss topikok

Archívum

47 ezerből élni - Tapasztalatok II.

2012.03.23. 12:14 Bárány Balázs

Az előző posztban azt vettük sorra, hogy ha valaki 47 ezer forintból kényszerül megélni, akkor mire jut ebből az összegből. Pontosabban inkább azt, hogy mi mindenről kell lemondania. Most arra fogok koncentrálni, hogy hogyan néz ki a lelki oldala az ennyi pénzből való tengődésnek. 

Mielőtt ebbe belemennénk, két szolgáltai közlemény: 

  1. Kedden (tehát két nappal a projekt vége után) nagyon megbetegedtem. Még most is tart. Hogy ennek van-e köze az ezt megelőző hónaphoz, nem tudom, lehet, hogy igen. Sokkal érdekesebb az, hogy az elmúlt három napban körül-belül ötezer forint értékben kapkodtam be gyógyszert, vitamint, gyümölcsöt, satöbbit. Hogy mi lett volna, ha ez még akkor kap el, amikor 47 ezerből élek? És mi van azokkal, akik tényleg ennyiből élnek, ha betegek lesznek? Elképzelni nem tudom...
  2. Megjelent egy interjú velem a stop.hu weboldalon. A téma természetesen ez. Itt elolvasható, ha valaki érdekel.   

Szóval a szegénység-érzet. Mivel egy hónapig kellett csak így élnem, nem venném magamnak a bátorságot, hogy azt állítsam, ténylegesen átéltem azt az érzést, amiben a szegény emberek léteznek nap mint nap. Abban azonban biztos vagyok, hogy valamennyire belekóstoltam. Hisz a legtöbb tünet meglepően hamar előjön...

Félelem

Már az első nap hatalmába kerített egy fajta furcsa félelem. Nem egy konkrét dologtól, hanem attól, hogy ha BÁRMI történne velem, nem nagyon tudnék mit csinálni, hisz mindössze párszáz forint csörög a zsebemben. Nap végén meg maximum ötven - ha ügyes voltam. És ez nem egy túl felemelő érzés... Nem tudnék taxiba ülni, nem tudnék venni egy doboz narancslevet, nem tudnék hirtelen elmenni Kecskemétre, nem tudnék venni egy doboz fájdalomcsillapítót, sőt, óvszert (vagy fogamzásgátló tablettát) sem... Félelem a csőtöréstől, a lyukas cipőtől, a táska leszakadó fülétől... Ha ezek beütnek, nincs rá pénz, hogy kijavítsuk. Félelem a betegségektől - ahogy az elején is írtam, nagyon sok pénzbe kerülnek a gyógyszerek. Luxus. Mindamellett, hogy a 47 ezres életmód mindennek mondható, csak nem egészségesnek... Olyan mértékű korlátozottság ez, ami egy idő után rendkívül frusztrálttá, majd apatikussá tesz. De erről később.

Vágyódás

Vannak olyan dolgok, amik tény és való, hogy szigorúan vett értelemben nem kellenek az élethez, értsd az életbenmaradáshoz. Ezeket mind meg kellett vonnom magamtól. És most nem a helikopteres panoráma-körutazásról, meg az éjszakai sétahajókázásról beszélek, hanem ilyen dolgokról: csokoládé, új borotvapenge, pogácsa reggel a pékségben, egy korsó sör este, egy csokor hóvirág az aluljáróban a nénitől, a régóta vágyott könyv, amit megpillantok az antikvárium kirakatában 500,- forintért, Angelina Jolie új filmje a moziban, jó illatú tusfürdő, C-vitamin pezsgőtabletta, márványsajt, forró csoki tejszínhabbal, napilap reggel a villamosra, felülni a libegőre. Ezeket mind el lehet felejteni. Csak ugye - mi marad az életből, ha ennyire lecsupaszítjuk? Ha még ezeket az apróságokat is meg kell vonnia magától sokmillió embernek?

Apátia

Na igen. Ez a legrosszabb. És nem lehet vele semmit sem csinálni. Éhes vagy, de nem ehetsz. Vágyódsz már mindenre ami szembejön, de nem tudod megvenni. Kiborító. De csak az elején. Frusztrálttá, idegessé váltam, de ez hamar elmúlt, és valami egészen más váltotta föl. Olyan, ami még ennél is sokkal rosszabb: az apátia. A teljesen mindegy érzése. Beszürkülsz, ellaposodsz, megposhadsz. Nem köt le a munkád, a társaságod, a gondolataid bekorlátozódnak. Egyedül szeretnél lenni, és - ahogy Sári is megmondta - minél többet aludni - addig sem kell az éhségre, a nélkülözésre és a megalázottságra gondolni.

Félelem, betölthetetlen vágyak és befordulás. Ez a Fidesz szép, új világképe. Ilyenné akarnak tenni minket, és komoly sikereket érnek el a fiúk - 4 millió ember a létminimum környékén, vagy az alatt...

A kérdés az, hogy meddig garázdálkodhatnak még. Én azt gondolom, hogy már túl vannak az idejük felén...

 

Szólj hozzá!

47 ezerből élni - Tapasztalatok I.

2012.03.18. 17:14 Bárány Balázs

Az előző posztban említettem, hogy a projektnek nincs azzal vége, hogy lejárt a hónap, hisz velem ellentétben sokan arra kényszerülnek, hogy az egész életüket ilyen, vagy ehhez nagymértékben hasonló körülmények között éljék. Ezért most elkezdem a 47 ezerből élés, másképpen szólva a kilátástalan szegénység és leszakadás tapasztalatait összegyűjteni. Egyelőre most a költések oldaláról.

Étkezés

A kötelező költéseken kívül ennyi pénzből lényegében csak erre marad. Enni muszáj, minden mást talán el lehet kerülni. Minimalizálni persze ezt is kell, sokkal inkább, mint amennyire kellemes vagy egészséges. Keveset lehet csak enni, sokkal kevesebbet, mint amennyi normális. Kenyérből vagy hasonlóból minél többet, mert olcsó, és sok benne a kalória. Felvágott: szalonna, olcsó kolbász, zsír. Legolcsóbb párizsi esetleg. Sajt? Esélytelen. Az, amit esetleg ennyi pénzből meg lehet venni, inkább műanyagipari melléktermék, mint élelmiszer. És ha ez nem lenne elég nagy baj, akkor jön az, hogy - mivel nagyon egysíkú a menü (szénhidrát, szénhidrát, zsír, szénhidrát) - milyen az étrend. Unalmas, egészségtelen, telítő, egyszer sem lehet úgy IGAZÁN jóllakni, és gyakorlatilag mégsem fogysz tőle.

Inni sem lehet sok mindent: narancslé, kóla, tej - felejtsd el.... Nagyon drága, egy liter tej lényegében az egész napi költségkeretemet elvitte volna az utolsó héten. Úgyhogy csapvíz, esetleg csapvíz citromlével (persze ez is egészségtelen, de az igazi citrom meg luxus). Kávé csak módjával. És mivel ki vagy éhezve az ízekre és a változatosságra, cukrozod ezerrel. Mert az olcsó. Viszont nagyon egészségtelen. És akkor megint ott vagyunk az elején...

Utazás

Meg kellett vennem a BKV bérletet, mert olyan a munkaköröm és az életmódom, hogy ezt megköveteli. Ha lenne autóm - mint ahogyan nincs, mert ugye eladtam - akkor biztos, hogy ennyi pénzből nem hogy tankolni nem tudnám, de a kötelező, a casco, a szervíz, a teljesítményadó, a téli-nyári gumicsere, az ablakmosó folyadék, az autópálya-matrica és minden egyéb is elérhetetlen lenne. Tehát 47 ezerből senkinek nem lehet autója. Luxus. Csak az ám a nagy baj, hogy a tömegközlekedés meg olyan szinten drága, hogy az is luxus. Egy Budapest-Miskolc retúr 6.820,- forint. De 730,- Forint egy Kecskemét-Lajosmizse retúr buszjegy is (ami több, mint a napi költségplafon), a bérlet pedig ugyanerre a viszonylatra 14.000,- forint!!!

Ennyi pénzből tehát egy dolgot lehet csinálni - otthon maradni. De úgy meg hogy a fenébe vállalja el a szegény ember a másik településen adódó munkát, ha egészen véletlenül van is?

És mivel utazásról szól a fejezet ideírom, mert bár teljesen magától értedődő, hogy nem lehet, de szerintem meg igenis hozzátartozik a normális élethez - ennyi pénzből valaki soha nem hagyhatja el az országot: Nem látja sem a tengert, sem egy európai nagyvárost, sem a felhőket felülről, de még az Alacsony-Tátra is álom marad. És szerintem ez tragikus. 

Tisztaság, higiénia

Itt is vannak olyan költségek, amelyek elkerülhetetlenek. Fürdeni, fogat mosni, takarítani, mosogatni és mosni kell. Viszont az ilyen szerek általában nagyon drágák, ebből is a legolcsóbbat kell választani mindig. Gondolom nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy ez a minőségüket is jellemzi. Ami egy idő után szintén nem szerencsés. Kiszárad a bőröd, tönkremegy a ruha, nem lesz olyan illatos az a lakás, akármit csinálsz... És itt is vannak elérhetetlen dolgok, amik nem kellene, hogy azok legyenek... Parfüm, testápoló, hajbalzsam, aftershave stb.

 

Szórakozás

Rövid fejezet... nincs szórakozás. Mozi, színház, szórakozóhely, múzeum - minden olyan hely ki van zárva ahova belépőt szednek, mert ott azonnal vissza kell fordulni. Otthon olvasni a már meglévő vagy kölcsön kapott könyveket, sétálni, meg a csillagokat (vagy a tévét) nézni lehet, de semmi mást nem. Ez is eléggé méltánytalan. 

Egészség

Vagy másfél hétig fájt a fejem, és nem tudtam venni magamnak egy szerencsétlen gyógyszert... Nem kell állandóan gyógyszereket szednem, nem voltam fogorvosnál, nem tört el a kezem. Semmilyen egészségügyi kiadásom nem volt, ami nyilvánvalóan nem fenntartható még fél évig sem, nemhogy egy életen át... Nem tudom, megoldható lenne-e...

 

Ruha

Egy jó farmer ötezer forintba, egy pulcsi és egy ing is többezerbe kerül. Öltönyt sehol nem lehet találni huszonötezer alatt, egy rendes cipő is bőven tízezer fölött van. Persze vannak egyéb megoldások is. Turkáló, ismerősök, rokonok ki tudnak segíteni. De remélem mindenki érzi, hogy ennek nagyon, de nagyon nem így kéne kinéznie...

Család

Egyedül élek, nem kell magamon kívül másra költenem. Nincsenek ápolásra szoruló beteg szüleim, nincsenek gyerekek, nem kell őket öltöztetni, etetni, befizetni az iskolai tábort, vagy az ovis úszást. Az a baj, hogy ennyi pénzből a családalapításról még csak álmodni sem lehet. Ha gyerekeket szeretnék vállalni, és ilyen lenne a helyzetem, azt gondolom, hogy még az élettől is elmenne a kedvem...

Röviden összegezve az az élet, amit 47 ezerből lehet élni, nem is igazán élet. Az életnek sokkal többről kéne szólnia, mint a küzdelemről a puszta életbenmaradásért. De 47 ezerből nem szól másról, mint erről. Reménykedve, hogy túl lehet élni. Hogy megmarad a ház, hogy nem szakad ki a kabát, hogy nem fogy el a fa, és hogy nem kell orvoshoz menni. Csak hát a remények igen gyakran hiúnak bizonyulnak. És ilyenkor tragikus helyzetek alakulhatnak ki...

A Fidesz-KDNP kormány azt hiszem, eléggé világosan kijelölte az irányt.  

1 komment

Brutális drágulás Magyarországon

2012.03.13. 13:13 Bárány Balázs

Friss hír, amely sajnos kevésbé meglepő: Az Európai Unióban 2011-ben Magyarországon volt az árdrágulás mértéke a legnagyobb, mintegy 5,6%. Összehasonlítás-képpen az árdrágulás átlagos mértéke az EU-ban 2,9% volt. Tehát nálunk majdnem a kétszerese...

Ez azonban az átlagos árdrágulás. Az élelmiszerek árai még ennél is nagyobb mértékben nőttek természetesen:

 

  • sertészsír - 30,2%
  • margarin - 26,1%
  • tojás - 23,1%
  • cukor - 19%
  • kávé - 17%
  • párizsi, kolbász - 11,7%

Világos a kormányprogram - nyúzzuk a leginkább rászorulókat. Nem elég az egykulcsos adó, a magánnyugdíj-vagyon lenyúlása vagy a felsőoktatás elérhetetlenné tétele - ennél tovább mennek. Ha nem volna eléggé nagy az infláció önmagában, akkor jön a két százalékos ÁFA-emelés, csak hogy biztosan azok a termékek dráguljanak, amik a legszegényebb rétegek fogyasztói kosarát a legnagyobb arányban kiteszik. Azok a termékek, amiket mindenképpen meg kell vennie mindenkinek. Azok a termékek, amiknek a segítségével szerintük ki kéne jönni 47 ezerből. Biztos, ami biztos.

Mindezt úgy, hogy 2010-ben még az általuk létrehívott Gazdasági Tényfeltáró Bizottság a jelentésében oldalakon keresztül sopánkodott a hatalmas inflációról, ami ráadásul a legszegényebbeket sújtja. 

Köszönjük szépen fiúk, ügyesek vagytok. 

 

Szólj hozzá!

24. nap - A felmérés eredményei

2012.03.12. 14:14 Bárány Balázs

Ezek lettek a múlt héten kirakott kérdés eredményei. Látszik, hogy a blog olvasóinak több, mint 60%-ának a háztartásában kevesebb az egy főre jutó kereset, mint 100 ezer forint. És majdnem az olvasók negyede él kevesebb pénzből havonta, mint 47 ezer Forint. 

Ezek a számok még akkor is dermesztőek, a felmérés nem reprezentatív. 

Nagyon sok visszajelzés érkezett a múlt csütörtöki, MSZP évértékelőn elmondott beszéddel kapcsolatban, ezeket köszönöm, jól estek. De mindenképpen szeretnék tisztázni két dolgot:

  1. Ez nem rólam szól, továbbra sem. Örülök, hogy aggódtok, vigyázok magamra, örülök, hogy sikerült fölkeltenem a figyelmet, de semmi különös nincs abban, amit csinálok. Csupán úgy élek, ahogy milliók ebben az országban. 
  2. Ebből kifolyólag nagyon szépen köszönöm a sok-sok felajánlást, amit e-mailben és a facebookon küldtetek, de nem áll módomban elfogadni őket. Pedig van köztük néhány csábító...:) Segítsetek inkább azokon, akik tényleg rászorulnak a környezetetekben. Biztosan nem kell sokáig keresgélni...

Kicsit sajnos többet költöttem az elmúlt napokban, mint szabad lett volna, mert vennem kellett egy mosószert is. Persze a legolcsóbbat, remélem, nem fogja tönkretenni az összes ruhámat. Úgy alakult, hogy a hátralévő 5 napra maradt 2.135,- forintom. 

És már megint nincs semmi a hűtőben a vajon kívül... Úgyhogy az ma este le kéne főznöm valami meleg ételt 1.000,- forintból, ami ki is tart szombat estig. Szerintem ez valamilyen krumpli alapú dolog lesz, de ha van valami jobb ötletetek, akkor azt osszátok meg velem! Reggelire pedig a szokásos vajas kenyér, és veszek egy liter tejet is, mert azt egész hónapban nem ittam...

 

 

Szólj hozzá!

Beszédem az MSZP évértékelőjén

2012.03.09. 08:40 Bárány Balázs

És akkor a videó is, ahogy ígértem.

Szólj hozzá!

20. nap - Az MSZP évértékelőjén

2012.03.08. 18:55 Bárány Balázs

Évértékelőt tartott ma az MSZP. A témák között szerepelt Zsiga Marcellünk kiszólása is, meg minden egyéb, ami ebből következik. Én is a felszólalók között voltam - beszámoltam a projektünkről. Videó még nincs, ha lesz, majd feltöltöm. Egyelőre idemásolom a szöveget. Olvassátok szeretettel.

„Biztosan meg lehet élni 47 ezer Forintból. Igen, azt hiszem, igen.” A kormányváltás óta talán nem hangzott el ennél vérlázítóbb mondat a Fidesz politikusainak szájából… Pedig mondtak már pár érdekes dolgot.

Elhatároztam, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe vetett minden hitemet összegyűjtöm, és megpróbálok szót fogadni. Egy hónapig 47 ezer Forintból élek, és blogot vezetek, ahol megosztom a tapasztalatokat. Ez politológusként különösen érdekes lesz. Ma van a 21. napom.

Hogy mi a cél? Bebizonyítani ezeknek az embereknek, hogy ennyi pénzből az éhenhalást talán tényleg el lehet kerülni, de az ÉLETHEZ MAGÁHOZ SAJNOS NAGYON KEVÉS. A három hét során kiderült az, ami természetesen az elején is nyilvánvaló volt – aki Magyarországon 2012-ben azt meri állítani, hogy 47 ezer Forintból meg lehet élni, az nem hogy politikusnak nem méltó, hanem arra sem, hogy otthon belenézzen a tükörbe. Már ha nem szerelte le még a tükröket a falról…

Mi az, AMI BELEFÉR 47 ezer Forintba? Ha röviden akarok válaszolni, akkor tulajdonképpen semmi. Az az összeg, ami a kötelezően befizetendő számlák után megmaradt, szánalmasan kevés. Épp arra elegendő, hogy ne éhezzek. De még arra is csak éppen hogy. Nincs ebben más, mint kenyér, egy kis főzelék, híg leves, csapvíz, krumpli, rizs, tészta. Hús csak nagyon nagyon ritkán, és akkor is csak kevés, és rossz minőségű. És ez a kevés étel is mind egészségtelen. Gyakorlatilag szénhidrát szénhidrát hátán.

Sokkal hosszabb azonban azoknak a dolgoknak a listája, amik az elmúlt 3 hétben LUXUSSÁ VÁLTAK számomra. Rántott hús, mozi, újság, vonatozás, könyv, internet-előfizetés, sütemény, cipő, ajándék, megtakarítás, forró csoki, vásár, új ruha, színház, EGYSZER IGAZÁN JÓLLAKNI – ismeretlen fogalmak 47 ezer Forintból.

Ez az egész természetesen nem Bárány Balázsról szól. Nincs abban az égvilágon SEMMI KÜLÖNÖS, amit én csinálok. Én csak meg szeretném mutatni, hogy milyen körülmények közé kényszerült sok millió ember ebben az országban. Nem csinálok mást, mint úgy élek, ahogy ők, csak talán egy kicsit több eszközöm van arra, hogy nyilvánosságot adjak neki. De van egy hatalmas különbség. Én abbahagyhatom 9 nap múlva. Ők az egész életüket így élik…

Folyamatosan éhezve. Rettegve a csekkektől. Azzal a tudattal, hogy nem tudják a gyereket megetetni VAGY jó melegen felöltöztetni. Hogy nem hogy a tengerpart elérhetetlen, de még a Tisza tó is. Szorosan összebújva, és így védekezve a kihűlés ellen. Remélve, hogy nem lyukad ki a cipő, nem önt ki a patak, nem zár be az iskola, nem dől össze a ház. De ezek egyre inkább csak hiú remények. Mert a cipő sajnos kilyukad, az iskolát bezárják, a ház pedig összeroskad. És SENKI nincs, aki segít rajtuk. Senki.

Már ma is milliók élnek így Magyarországon, és nagyon sokakat fenyeget az a veszély, hogy ilyen helyzetben találja magát. Őstermelők, bányászok, buszsofőrök, kisvállalkozók, orvosok, tanárok, közalkalmazottak következnek. A kormány pedig csak tetézi tragikus sorsukat: Mindent elsöprő arroganciájukkal, cinizmusukkal és folyamatosan éreztetett megvetésükkel az utolsókat is elveszik tőlük, ami maradt nekik: A BECSÜLETET ÉS A REMÉNYT. Megfosztanak minket mindentől, majd amikor a hitünket is elvették, belerúgnak a szakadékba, és még jól ki is röhögnek.

47 ezer. Ez nem pusztán egy szám. Ez egy SZIMBÓLUM. Szimbóluma annak, hogy milyenek ők, és szimbóluma annak, hogy mit akarnak tenni velünk. Szimbóluma az arroganciának, szimbóluma a hazugságnak, szimbóluma a manipulálásnak. Szimbóluma a nélkülözésnek és szimbóluma a kilátástalanságnak.

Szimbóluma a Fidesz Magyarországának.

NEM. SZERINTEM BIZTOSAN NEM LEHET ÉLNI 47 EZER FORINTBÓL.

 

 

Szólj hozzá!

19. nap - 5.550,- Ft

2012.03.07. 18:57 Bárány Balázs

A hátralévő 10 napra maradt 5.550,- forintom.

5.550,- forintból épp hogy el tudnék utazni Miskolcra. Visszafele már gyalogolnom kellene...

5.550,- forintból tudnék venni egy rendes pulóvert. Kabátot és cipőt már nem valószínű.

5.550,- forintból el tudok menni valakivel egyszer moziba vagy vacsorázni.

5.550,- forint talán épp arra lesz elegendő, hogy egyek. Ha egyáltalán... 

Zsiga Marcell kb. 46 perc alatt keres 5.550,- forintot.

 

 

Szólj hozzá!

18. nap - Küzdelem az életért

2012.03.06. 13:38 Bárány Balázs

 Karinthy Frigyes: „Struggle for life”

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint –
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.

Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el –
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton –
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

 

Körülbelül ilyen a mai hangulatom. Pedig én abbahagyhatom 11 nap múlva. Millióknak viszont sajnos ez nem adatik meg...

Tegnap és ma elköltöttem pékárura 240,- Forintot, vajra 225,- Forintot, párizsira 65,- Forintot, vettem két almát 150,- Forintért és most először vettem sajtot is 335,- Forintért, de ebből marad még későbbre is. Összesen 1.015,- Forint. Meleg étel most nem fért bele, gyógyszert továbbra sem vettem, bár talán kéne... Ez azt jelenti, hogy a hátralévő 11 napra maradt 5.802,- Forintom. Ez naponta 527,- Forint. Ajjaj...

A szavazás egészen jól alakul, aki még nem szavazott, az tegye meg, kérem!

Mennyi a háztartásodban egy főre jutó havi nettó jövedelem?
Kevesebb, mint 47 ezer Forint
47 ezer és 100 Forint között
100 ezer és 150 ezer Forint között
150 ezer és 200 ezer Forint között
Több, mint 200 ezer Forint
  
Free polls from Pollhost.com

 

 

 

Szólj hozzá!

17. nap - Felmérés

2012.03.05. 14:21 Bárány Balázs

Van ezzel a 47 ezer Forinttal két gond. Pontosabban rengeteg van, de most kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy én azt hittem, ha már egyszer ilyen keveset eszem, akkor legalább fogyni fogok. Hát egy frászt. Sőt. De mondjuk ez érthető is, az étkezés főleg az alábbiakból áll - kifli, kenyér, tészta, krumpli, rizs. Szénhidrát szénhidrát hátán. És próbálkozhatok én a napi egy almával vagy répával, ez attól még rettenetesen egészségtelen lesz, és ezt már érzem is magamon.

A másik meg az, hogy - az egészségtelen étkezés miatt, vagy attól függetlenül, nem tudom... - elkezdtem megbetegedni. Na ettől féltem. Egyrészről azért, mert most pont ez hiányzott, másrészről meg azért, mert a maradék pénzből TELJESEN ESÉLYTELEN, hogy bármilyen gyógyszert vegyek magamnak… Na szép. Az egyik kolléganőm volt olyan kedves, hogy megkínált egy Neo Citrannal és egy szopogatós cukorkával, de az nem lesz jó, ha gyógyszer nélkül kell kihordjak egy kezdődő betegséget.

Péntek óta 1.135,- Forintot költöttem el, mindet ennivalóra. A következő napokban viszont egyáltalán nem lesz időm főzőcskézni, úgyhogy most egy darabig marad a reggelire vajaskifli, ebédre vajaskifli, délután pedig alma kombináció. Ez azt jelenti, hogy a hátralévő 12 napra maradt 6.817,- Forintom. Őszintén remélem, hogy Zsiga Marcell is ennyiből fog élni egyszer, jót tenne az egójának, az biztos...

Szeretnék egy felmérést végezni. Elég sokan olvassátok a blogot, és kíváncsi lennék, hogy kiket érintett meg a téma ennyire, ezért rákérdezek a jövedelmi helyzetetekre. A kérdés úgy szól, hogy a háztartásodban mennyi a havonta egy főre eső nettó bevétel.

Mennyi a háztartásodban az egy főre jutó havi nettó jövedelem?
Kevesebb, mint 47 ezer Forint
47 ezer és 100 Forint között
100 ezer és 150 ezer Forint között
150 ezer és 200 ezer Forint között
Több, mint 200 ezer Forint
Free polls from Pollhost.com

 

Előre is köszönöm mindenkinek, aki megtisztel a válaszával. Szavazni szerda 12 óráig lehet, az eredményt utána kirakom ide. 

Szólj hozzá!

14. nap - Félidő

2012.03.02. 12:50 Bárány Balázs

Az elmúlt pár nap menüje igen egyszerű volt - reggelire két vajas zsömle (az naponta harminc Forint, mert vaj még van) párizsival, amit a hét elején vettem 155 Forintért - majdnem 20 dekát. Hát olyan is egyébként, de sebaj, legalább hús. Bár...

Nagyon szépen köszönöm a receptjavaslatokat és a hozzászólásokat, egyelőre a következőt választottam ki: két sárgarépát és két fej gombát hagymával összeforgatok a serpenyőben egy kis olajon, és főtt rizshez keverem, majd beleütök egy tojást. Azt írtátok sokan, hogy rizsre és tésztára koncentráljak. Kb. 4 adagot csináltam belőle, és került az egész 820,- Forintba. Hetekig nem enném, de most egy darabig ki lehetett bírni vele... Emellett - mint említettem - elfogyott a tusfürdőm, ehelyett vettem egy szappant, 100,- Forintért.

Mindez azt jelenti, hogy  a hátralévő 15 napra maradt 7.952,- Forintom, tehát sikerült hozni magamon napi 43 Forintot. Várom az ötleteket, hogy mire költsem :) Lehet, hogy mégis bele fog férni az a pulcsi a turkálóban.

Azon gondolkodom csak, hogy az rendben van, hogy nekem még van bő egy hetem. De mit csinál az, akinek nincs vége 15 nap múlva? Aki örökké ilyen életet él? 

 

Szólj hozzá!

12. nap - Senkit nem hagyunk az út szélén?

2012.02.29. 12:11 Bárány Balázs

A tegnapi interjúban egy olyan esetet ismerhettünk meg, ami sajnos egyáltalán nem kirívó. Megfelelő végzettséggel, szaktudással, nyelvismerettel, egészséges hozzáállással rendelkező honfitársaink tömegesen vannak olyan helyzetben, amiben Sári. De kinek a felelőssége ez?

Alapvetően az államé. Nyilván persze ez nem jelenti azt, hogy az egyénnek ne lenne tennivalója. Mert igenis, van. Szerezzen tudást, keresse a munkát, éljen a felmerülő lehetőségekkel, ésszerűsítse a kiadásait és éljen felelősségteljesen. De mi van akkor, ha mindez megvan, és valahogy mégsem történik előrelépés?

 

Mihez kezdjen az a munkás, akinek megszűnt az állása, mert bezárt a gyár, ahol dolgozott? Hol találjon munkát, miközben falun él, ahol adott esetben rendes tömegközlekedés sincs, ráadásul több százan váltak egyszerre munkanélkülivé a környéken? Milyen munkaadó tudja felszívni ezt a tömeget?

Mihez kezdjen az a diplomás, aki tisztességesen elvégezte a főiskolát vagy az egyetemet, nyelveket tanult, szakmai gyakorlaton tapasztalatot szerzett, de egyszerűen annyira telített a szakterülete szerinti munkaerőpiac, hogy nincs üresedés, és sehova sem veszik föl?

Mihez kezdjen, aki tartós munkanélküliként már bármilyen munkát elvállalna, ha lenne, de nincs? Mert van, hogy semmi sincs!

Mihez kezdjen az óvónő, orvos, a tanár, a tűzoltó, a mentős, aki a fél életét végigdolgozta tisztességgel, értéket teremtve, életet menve, a társadalmat szolgálva - sokszor teljesen vállalhatatlan munkakörülmények között -, de a bérének értéke arányában annyira lecsökkent, hogy minden fölösleges ingóságát eladta, tartalékait is felélte, de így is egyre és egyre kevesebb van neki?

Mit tegyen a nyugdíjas, aki évtizedekig dolgozott, de nyugdíja arra sem elegendő, hogy befűtse a házát, megvegye a neki fölírt gyógyszereket, nemhogy arra, hogy unokáit meglátogassa, esetleg támogassa?

Ha önhibáján kívül került valaki kilátástalan helyzetbe, akkor egyszerűen nincs más választása, mint az államban bízni. Hogy az állam - visszatörlesztve mindazt, amit az egyén eddig neki adott - segítő kezet nyújt, lehetőséget ad. Az államnak pedig kötelessége ezt megoldani. Kötelessége, hogy "senkit ne hagyjon az út szélén." Azonban sajnos az állam jelenleg azzal van elfoglalva, hogy ezeket az embereket még jobban megnyúzza, majd amikor már mindenüket elvette, még egyszer utoljára jól kigúnyolja, mielőtt beletaszítja az árokba.

Aki pedig ezekre az emberekre úgy tekint, mint semmirekellőkre, akik semmit nem tesznek helyzetük javítása érdekében, csak állnak és várnak, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, sajnos nincsenek tisztában a mai magyar tragikus valósággal.

 

2 komment

11. nap - El innét, minél gyorsabban. Visszanézés nélkül.

2012.02.28. 10:49 Bárány Balázs

Interjú Sárival. Kisvárosból származó huszonéves lány, Budapesten él. Diplomás, három nyelvet beszél, jelenleg másoddiplomáját csinálja – jogot hallgat levelező szakon az egyik megyeszékhelyen. Idén fog végezni, júniusban megkapja a doktori címet. Munkát keres, de nem talál. Havi kb. 50.000,- Forintból él.

Mik a bevételi forrásaid?

Mikor mi. Volt munkanélküli segélyem, amíg járt. Fizetést helyettesítő támogatás, rokonoktól származó segítség, illetve kölcsönök. Plusz árulom a könyveimet, kacatjaimat, ruháimat, ha kell. És néha diákhitel, bár attól nagyon félek, nem tudom, mikor fogom tudni törleszteni.

Mióta keresel munkát?

2011 közepén mondtak föl nekem az előző munkahelyemen, de tulajdonképpen egy éve állást keresek.

Mindeddig sikertelenül?

Igen. Bár az önkormányzattól pont a napokban kaptam levelet, hogy napi nyolc órában, közfoglalkoztatás keretein belül alkalmaznának – a havi híres 47 ezer Forintért…

Milyen indokokkal szoktak elutasítani?

Legtöbbször nem is válaszolnak, vagy csak indoklás nélkül közlik, hogy köszönik, de nem engem választottak. Állásinterjúkon is voltam jópárszor, mondták, hogy majd jelentkeznek. Sokan azóta is jelentkeznek…

A végzettségednek megfelelő állásokra adtad be eddig a jelentkezésedet?

Az elején általában igen, aztán leszoktam róla. Mostanában leginkább már csak olyan helyekre jelentkeztem – pl. titkárnő, recepciós, bolti eladó, szoláriumi dolgozó – ahova többszörösen túlképzett vagyok. Ilyenkor lebutított életrajzot küldök, konkrétan képzetlenebbnek adom elő magam, mint amilyen valójában vagyok.

Hány helyre adtad be eddig az önéletrajzodat?

Körülbelül ötszáz.

Hogy oldod meg ennyi pénzből az étkezést? Mennyit eszel, és mit?

Nagyon keveset. Alapvetően naponta egyszer, mert többször nem lehet. Általában zsemlét, 2-3, néha 4 darabot. Vajat általában tudok rá tenni, akkor nem is olyan unalmas, párizsi is jut hetente kétszer vagy háromszor. Vannak trükkjeim. Például ha a vajas zsemlét berakom a mikróba, olyan, mintha melegszendvics lenne… Kockacukrot szoktam szopogatni néha, abban sok a kalória és el is telít, ha rosszul vagyok, jót szokott tenni. Főtt ételhez akkor jutok, ha barátaimtól, rokonaimtól kapok. Próbáltam az egészség miatt gyümölcsöt is enni, de nem lehet ennyi pénzből… Nem futja rá. Januárban mondjuk nagyon beteg lettem, azt mondták, hogy vitamint kell ennem, akkor csak a gyümölcs volt.

Közétkeztetésre szoktál járni?

Nem. Gondoltam már rá, de cikinek érezném. Az a baj, hogy sok embert ismerek, aki ételt oszt ilyen helyeken. Elsüllyednék, ha észrevennének.

Diák vagy, ráadásul állást is keresel – ezekhez mind utaznod kell. Azt hogyan oldod meg?

Nagyon nehezen. Nagyjából hatezer Forintba kerül elmennem az egyetemre, és hazajönni. Sokszor volt kétséges, hogy le tudok-e jutni. Volt már, hogy zálogházba adtam a nyakláncomat és a fülbevalómat, ezekért lehet kapni párezer Forintot. Egyelőre semmi nem ragadt benn hála istennek, remélem így is marad. Volt, hogy azt hazudtam az évfolyamtársaimnak, hogy azért nem megyek órára, mert már megtanultam előre a tananyagot. Miközben azért nem mentem, mert nem volt pénzem. BKV bérletem már régóta nincs, van pár jegyem, de leginkább sétálok, néha megpróbálok bliccelni, de nagyon félek tőle. 

Az étkezésen, a lakáson és az utazáson kívül mire tudsz költeni?

Alapvetően semmire, de a minimális igényességi szint nem múlható alul. Vécépapír, zsebkendő, fogkrém, szappan, mosogatószer, mosópor. Nagyon néha körömlakk. Általában ilyeneket kapok Karácsonyra. Ebből nem lehet engedni, nem hagyhatom el magamat. Aztán itt vannak a ruhák, tavaly októberben vettem pár darabot, mert nagyon sokat fogytam. Szigorúan turkálóban, ha az ember kitartóan keres, lehet találni párszáz Forintos felsőket, egy-két ezer Forintos nadrágokat is.  Télre az egyik szomszédomtól kaptam kölcsön egy csizmát – mondjuk egy számmal kisebb, de legalább meleg. Aztán itt vannak a bútoraim, el van törve az ágyam, elrepedt az egyik szék. Hát ez van, ezek most így is maradnak…

Tisztában van a környezeted a helyzettel, amiben létezel?

Nem. Szigorúan nem, öt-hat ember összesen. Nem akarom, hogy az emberek sajnálattal, szánalommal nézzenek rám. Szarul esne, ha ezt látnám a szemükben, talán bennem is tudatosulna, hogy milyen kilátástalan minden. Nagyon komolyan kell törekednem rá, hogy ne essek depresszióba. Volt, hogy megkaptam a kétszázadik elutasító e-mailemet, és elbőgtem magam, pedig volt már sok ilyen. Ilyenkor hirtelen minden fájdalom kiszakad belőlem, tényleg úgy érzem magam, mintha egy utolsó értéktelen senki lennék. Munka nélkül hónapról hónapra élve eltűnik minden – önbecsülés, önértékelés, büszkeség. Azzal szembesülök, hogy senkinek nincs szüksége rám. És néha megkérdezem magamtól – Tényleg ennyit érnék? Tényleg igaz az, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”? Néha már legszívesebben leköpném magamat… Az éhséget, a gyaloglást, a hideget elviselem. Azt, hogy nem szórakozhatok, megszoktam. De azt az érzést, hogy semmit se érek, és tudom, hogy így van, szinte lehetetlen feldolgozni. És ez a legrosszabb.

Mibe menekülsz ez ellen?

Tudom, hogy egy normális, átlagos fiatal vagyok, aki dolgozni szeretne, és  megélni. Ez segít, ha nem is mindig. De a leginkább a zene ad erőt. Zenehallgatás közben el tudom felejteni a siralmas helyzetemet. Emellett próbálok mindennek örülni. A napsütésnek, a hóesésnek, ha rám mosolynak, egy kedves gesztusnak. Szívom magamba az örömöt, hogy kitartsak. Ha egyszer vegyes zöldséget tudok tenni a szendvicsembe, akkor két napig boldog vagyok tőle. Próbálok korán feküdni. Amíg alszom, addig sem kell enni, addig sem kell gondolkodni, hogy milyen borzasztó minden. Néha szépeket is álmodom. Sokszor eszem álmomban. Bár rémálmaim is vannak néha.

Családalapításon gondolkozol?

Nagyon szeretnék, imádom a gyerekeket, nagyon sok erőt adnak, felvidítanak. Szeretnék gyerekeket egyszer majd. De sajnos nem látom realitását… Legalábbis ebben az országban nem. Meg ilyen helyzetben. Az ugye hatalmas felelőtlenség lenne…

Látsz-e bármilyen kiutat a helyzetedből?

A diplomát megszerzem. Ha nem kéne, már elmentem volna, de így még nem. Viszont ha megvan, azonnal lépek innen. Ebben az országban én már lehetőséget nem látok. Annyi fájdalom van bennem, hogy nem tudnék itt boldogan élni soha többé. Imádom Budapestet, imádom az anyanyelvemet, hiányozni fog a családom, de ezt az országot, ezzel a rendszerrel élhetetlennek tartom, és már valahol dühös is vagyok rá.

Hova mennél, és mit csinálnál?

Bárhova, és bármit. Nyelvi akadálya nincs, bármilyen nyelvet megtanulok a jelenlegi három mellé. Ha kell, mosogatok, kutyát sétáltatok, gyerekekre vigyázok. A lényeg, hogy el innen, minél gyorsabban. Visszanézés nélkül.

 

 

38 komment

Címkék: interjú

10. nap - Tapasztalatok

2012.02.27. 18:45 Bárány Balázs

A mai napon a számlák befizetésével megszabadítottam magamat újabb 20.105,- Forinttól. Mióta utoljára jelentkeztem, ételre is el kellett költsek 2.210,- Forintot, így a hátralévő 19 napra maradt 19.067,- Forintom. Ez napi egy ezres, csak az a bibi, hogy - mint már említettem - hamarosan lejár a BKV bérletem, és mivel nem vagyok hajlandó folyamatosan remegni a buszon, gyalog viszont nem tudok járni, annyi helyre kell mennem, ezért újat fogok venni. Az ára 9.800,- Forint (volt legalábbis február elején), így tulajdonképpen 9.267,- Forintból kell megoldjam március 17-ig. Napi 487,- Forint. Gyönyörű lesz...

2 komment

Címkék: tapasztalatok

8. nap - Achtung!!!

2012.02.25. 09:30 Bárány Balázs

 

Szólj hozzá!

7. nap - szegénységi kérdőív

2012.02.24. 15:19 Bárány Balázs

Nemrég az egyik TV csatorna bemutatott egy Európai Uniós szinten használt úgynevezett szegénységi kérdőívet. Az alábbi 9 kérdést tartalmazza:

  1. Tud-e egy 50 ezer Forintos váratlan kiadást fedezni?
  2. Megengedhet-e magának évi egyhetes üdülést?
  3. Igaz-e, hogy nem kell takarékoskodnia a fűtéssel?
  4. Jut-e kétnaponta húsétel az asztalára?
  5. Igaz-e, hogy még soha sem került hátralékba a hiteltörlesztéssel vagy a számlákkal?
  6. Van-e telefonja?
  7. Van-e színes TV-je?
  8. Van-e kocsija?
  9. Van-e mosógépe?

Az értékelés szerint szegénynek minősül az, aki legalább négyszer válaszolt NEM-mel...

Az értékelés szerint én is szegénynek minősülök, és meggyőződésem, hogy Magyarország lakosságának nagyon nagy része szintén. 

Gondolom, hogy közületek is a legtöbben. 

Valami nagyon nincs rendben idehaza...

Szólj hozzá!

Címkék: szegénység 7. szegénységi kérdőív

6. nap - Dőzsölés

2012.02.23. 11:01 Bárány Balázs

Forradalom van - meguntam a vajaskenyeret és a vizet reggelire (nem mellesleg el is fogyott), úgyhogy vettem két sós kiflit, egy üveg citromlevet (limonádénak), meg egy kefírt, összesen 615,- Forintért. Tiszta luxus, nem? 

Igazából szerettem volna felvágottat is venni, de addig-addig álldogáltam a pultnál összehasonlítgatva az elképesztően magas árakat, míg teljesen hülyének nem néztek, úgyhogy inkább eljöttem. 

Tegnap elfogyott a rakottkrumpli - aminek egyébként egész jót tett, hogy több napig állt -, úgyhogy elkészítettem a túrós csuszát. Sokkal több lett, mint gondoltam, lehet, hogy ebből vasárnapig is ki lehet húzni valahogy.

Viszont most teljesen kifogytam minden élelmiszerből (a margarinon, a són és az olajon kívül), úgyhogy holnap már nem úszom meg a "nagybevásárlást". És már nem csak kaját kell venni...

A hátralévő 23 napra maradt 41.382,- Forintom.

És hogy mi hiányzik a legjobban? Nem is tudom. Jelen pillanatban talán a sajt. Vagy az, hogy meg tudjak inni egy kávét valahol.

Ja, és megérkeztek a számlák. Összesen 20.105,- Forintot kell befizessek majd, közös költséggel együtt.

Szólj hozzá!

Címkék: kávé luxus sajt felvágott 6. 47ezer

4. nap - videó

2012.02.21. 14:27 Bárány Balázs

 

És hogy miért csinálom? Hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az az ember, aki azt állítja, hogy "Biztosan meg lehet élni 47.000,- Forintból", az vagy velejéig romlott és cinikus, vagy pedig annyira el van tévedve, hogy az teszi alkalmatlanná hivatala ellátására. 

 

 

1 komment

Akinek nincs semmije... 3. nap

2012.02.20. 18:34 Bárány Balázs

Egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek a fiúk a  negyvenhétezres mocsárba… Végre valahára Lázár János is sorra került. Nem is értem, hogy miért maradt ennyi ideig távol, mikor annyira testhezálló neki a téma… Emlékeztek – „Akinek nincs semmije, az annyit is ér.”

2 komment

Címkék: lázár jános zsiga marcell

2. nap

2012.02.19. 11:39 Bárány Balázs

 Ma semmit nem vásároltam, a tegnapi eresztés ki fog tartani holnapig. Viszont találtam egy érdekes képet a neten, nem tudom láttátok-e már. 

 Hát igen. Havonta bruttó egymillió hétszázezer, ami napra leosztva is több, mint amennyiből őszerinte egy hónapig meg lehetne élni. De félreértés ne essék - nem az a baj, hogy ő gazdag. Az nem bűn. A bűn inkább az, hogy országgyűlési képviselő és alpolgármester létére annyira fogalma sincs az országról, hogy akár csak nagyságrendileg is képbe legyen az életben maradáshoz elegendő mennyiségű pénzről. És akkor már csak hab a tortán az az undorító stílus, amivel utána az ügyet intézte. Az az elemi felháborodás, hogy a királyi televízió munkatársa egyáltalán kérdezni mert tőle valamit. Nincsenek ők ehhez szokva.

És hogy mi az igazi bűn? Az, hogy a Fidesz ilyen arcokkal árasztja el a közéletet. Teljesítmény nélküli, tehetségtelen és cinikus emberek, akiket nem motivál semmi más a hatalmon és a pénzen kívül. Nagyon nehéz lesz az általuk okozott károkat helyrehozni. 

Budai Gyula, aki jó, hogy nem fejelte meg az újságírót, mikor visszavakkantotta az egyébként teljesen másról szóló kérdésére, hogy "mit keres Oszkó a Wizzairben?". Tállai András, akinek az okozott lelki kielégülést, hogy megalázhatott olyan embereket, akiknek már tényleg semmijük nincs. És most Zsiga, aki semmit, de semmit nem ért abból, hogy miért baj az, amit mondott. És így nyilvánvalóan nem is tudja szégyellni magát, már ha egyáltalán emberileg alkalmas rá.

És milyen hosszan folytatható még ez a sor...

De hogy a tárgytól se térjünk el: A hátralévő 27 napra maradt 45.830,- Forintom.

Szólj hozzá!

1. nap

2012.02.18. 12:01 Bárány Balázs

 Na elkezdődött. Ma reggel, felkelés után elmentem a piacra és a boltba, bevásárolni a hétvégére. Íme a lista:

  • fél kiló rozskenyér: 150,- Ft
  • 500 g margarin: 245,- Ft, de ez elég lesz az egész hónapra. Szerintem.
  • szalonna: 200,- Ft
  • 2 db alma: 150,- Ft
  • 500 g fagyasztott spenót: 205,- Ft
  • 2 db tojás: 70,- Ft
  • 1 fej fokhagyma: 150,- Ft (mivan???)
  • ÖSSZESEN: 1.170,- Forint

A hétvégi menü egyszerű lesz: reggelire kenyér, margarin és szalonna, ebédre spenót főtt tojással, vacsira pedig az alma. Mondjuk egy csomó mindent elfelejtettem venni, de az már hétfőre marad... És nem vettem cigit sem. Még.

A hátralévő 28 napra maradt 45.830,- Forintom.

Most pedig megyek spenótot főzni. Szép hétvégét!

 

11 komment

Címkék: 47ezer

47.000,- Forintból egy hónapig - de hogy?

2012.02.17. 14:09 Bárány Balázs

 Tehát a feladat adott - február 17. és március 17. között nem költhetek el többet, mint 47.000,- Forint. Lássuk, hogy hogyan fog ez kinézni:

25 éves vagyok, Budapesten élek, egyedül. Főállású munkahelyem van, szintén Budapesten. Munkaköröm olyan, hogy hol az irodámban kell lennem, hol pedig máshol, attól függ. Nézzük, hogy milyen költségek fognak fölmerülni:

Állandó költségek

  • A lakás, ahol lakom, saját tulajdon, lakbért hála istennek nem kell fizetnem, tehát az 0,- Ft.
  • A legutóbbi rezsim a következőképpen állt össze: 19.500,- Ft (amiből közösköltség 13e, víz 1,5e, villany 5e. a fűtés benne van a közösköltségben). Szerencsés vagyok, hogy ilyen alacsony a rezsim, többek között ezért lakom itt. Nagyon kicsi lakás, na.
  • Autó: Volt, de januárban eladtam, mert nem bírtam fizetni a hitelt, a biztosítást, a teljesítményadót, a szervízt, a gumicserét és az egyéb, fenntartással járó költségeket. Az üzemanyagról már nem is beszélve. Tehát 0,- Ft.
  • Tévé és internet: szintén lemondtam mind a kettőt, tehát 0,- Ft. Netezni persze kell majd egyrészt a munkám miatt másrészt emiatt, majd megoldom nyilvános hálózaton.

Eddig tehát úgy állunk, hogy a 47.000,- Forintból le fog jönni február vége felé kb. 20.000,- Ft rezsi. A többi dologra marad tehát 27.000,- Forint. Az naponta 931,- Ft. (És február a legrövidebb hónap...)

Étkezés

  • Azt számoltam, hogy a napi háromszori étkezés ebből nem nagyon fog kijönni, pláne akkor, hogy ha valamennyire figyelek arra is, hogy legyen benne néha hús és zöldség. Úgyhogy úgy fogok nekiindulni, hogy reggeli legföljebb 150,- Ft-ból, (est)ebéd pedig 500,- Ft-os határig. És minden nap meg kell ennem legalább egy gyümölcsöt, vagy zöldséget (alma, répa, saláta stb.), mert az egészség a legfontosabb ugye...  
  • Nyilván el kell felejteni az alábbi fogalmakat: vendéglő, csoki, sör, nassolás, stb. Dehát ez van, ennyiből ilyenekre nem futja.

Egyéb dolgok, amik Zsiga, Matolcsy és Pintér szerint luxuscikkek - na ezekre csak akkor lesz majd egy fillér is, ha az étkezést ki tudom hozni egy hónapig 27.000 alatt.

  • Először is a közlekedés. Na itt lesz egy kis stikli, mert muszáj Budapesten belül igen sokat közlekednem, és múlt héten megvettem a 9.800,- Ft-is havi BKV bérletet. Azt nem számolom bele, mert akkor fölösleges lenne egyáltalán elkezdeni az egészet, úgysem lehetne megcsinálni. Aztán ha a bérlet lejár majd (március 9.), akkor meglátjuk, hogy mi lesz. Majd lehet, hogy gyalogolok... Vidékre nem fogok menni, vagy ha mégis kell majd, akkor csak stoppal. 
  • Cigaretta. Na igen. Dohányzom, de ez most biztosan nem fog menni, hisz ez is luxus. Illetve csak nagyon korlátozottan - fogok venni holnap 4 doboz cigit kb. 2.800,- Forintért, és annak elégnek kell lennie. 
  • Ruhák. Bár ebben a hónapban nem szorulok ruhavásárlásra hála istennek, mégis úgy lesz a korrekt, ha ezt is beiktatom, úgyhogy valahogy megoldom majd, hogy 3.500,- Ft értékben ruhát is vásároljak magamnak.
  • A háztartáshoz szükséges dolgok, mint szappan, mosószer, vécépapír stb. Egyelőre van mindenből, de majd ezek persze el fognak fogyni - akkor veszek belőlük.
  • És emellett mindaz, ami már tényleg csak az elérhetetlen luxus kategóriájába fog tartozni: újság, kultúra, szórakozás. Ezekre valószínűleg nem fogok tudni pénzt adni, de megpróbálom azért.

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy sikerülhet-e. Elvileg akár igen, de azért az már most látszik, hogy ez az összeg csak az életben maradáshoz elég, az élethez magához nem!

És hogy miért csinálom?

Hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az az ember, aki azt állítja, hogy "Biztosan meg lehet élni 47.000,- Forintból", az vagy velejéig romlott és cinikus, vagy pedig annyira el van tévedve, hogy az teszi alkalmatlanná hivatala ellátására. 

1 komment

Beköszöntő

2012.02.17. 09:29 Bárány Balázs

Napok óta foglalkoztatja a közvéleményt Zsiga Marcell fideszes országgyűlési képviselőnek, Miskolc város alpolgármesterének otromba, megalázó és mindenféle szociális érzékenység hiányát tanúsító mondata. Amikor az MTI tudósítója – az Éhségmenet Budapestre érkezésével kapcsolatban – megkérdezte a jó képességű képviselőtől, hogy szerinte tényleg meg lehet-e élni havonta 47.000,- Forintból, Zsiga Marcellnek a következő választ sikerült produkálnia:


„Biztosan meg lehet élni 47.000,- Forintból. Biztosan meg lehet élni 47.000,- Forintból. Igen, azt hiszem igen.”

 

Erre nagyon nehéz már szavakat találni. Arról nem is beszélve, hogy a képviselő úr ezek után nem elnézést kért, és elsüllyedt szégyenében, hanem szövegkörnyezetből kiragadásról, meg provokatív kérdésekről hadovált. Szégyen. Ja, egymillió hétszázezer a havi bruttója.

Minden esetre adjunk ennek az embernek esélyt. Iránymutatásán felbuzdulva elhatároztam, hogy a következő egy hónapban 47.000,- Forintból fogok megélni. Ez nyilván lehetséges, hisz ez az összeg, ahogy mondani szokás – életben maradáshoz kicsit kevés, de az éhenhaláshoz meg sok… Meglátjuk, milyen körülmények között lehet ebből a pénzből kijönni, és akkor a végén tudni fogjuk, milyen életet szán nekünk a magyar kormány.Ezen a blogon naponta – kétnaponta jelentkezni fogok, és leírom a fejleményeket.

Szólj hozzá!

Címkék: 47ezer bárány balázs