Az előző posztban említettem, hogy a projektnek nincs azzal vége, hogy lejárt a hónap, hisz velem ellentétben sokan arra kényszerülnek, hogy az egész életüket ilyen, vagy ehhez nagymértékben hasonló körülmények között éljék. Ezért most elkezdem a 47 ezerből élés, másképpen szólva a kilátástalan szegénység és leszakadás tapasztalatait összegyűjteni. Egyelőre most a költések oldaláról.

Étkezés

A kötelező költéseken kívül ennyi pénzből lényegében csak erre marad. Enni muszáj, minden mást talán el lehet kerülni. Minimalizálni persze ezt is kell, sokkal inkább, mint amennyire kellemes vagy egészséges. Keveset lehet csak enni, sokkal kevesebbet, mint amennyi normális. Kenyérből vagy hasonlóból minél többet, mert olcsó, és sok benne a kalória. Felvágott: szalonna, olcsó kolbász, zsír. Legolcsóbb párizsi esetleg. Sajt? Esélytelen. Az, amit esetleg ennyi pénzből meg lehet venni, inkább műanyagipari melléktermék, mint élelmiszer. És ha ez nem lenne elég nagy baj, akkor jön az, hogy - mivel nagyon egysíkú a menü (szénhidrát, szénhidrát, zsír, szénhidrát) - milyen az étrend. Unalmas, egészségtelen, telítő, egyszer sem lehet úgy IGAZÁN jóllakni, és gyakorlatilag mégsem fogysz tőle.

Inni sem lehet sok mindent: narancslé, kóla, tej - felejtsd el.... Nagyon drága, egy liter tej lényegében az egész napi költségkeretemet elvitte volna az utolsó héten. Úgyhogy csapvíz, esetleg csapvíz citromlével (persze ez is egészségtelen, de az igazi citrom meg luxus). Kávé csak módjával. És mivel ki vagy éhezve az ízekre és a változatosságra, cukrozod ezerrel. Mert az olcsó. Viszont nagyon egészségtelen. És akkor megint ott vagyunk az elején...

Utazás

Meg kellett vennem a BKV bérletet, mert olyan a munkaköröm és az életmódom, hogy ezt megköveteli. Ha lenne autóm - mint ahogyan nincs, mert ugye eladtam - akkor biztos, hogy ennyi pénzből nem hogy tankolni nem tudnám, de a kötelező, a casco, a szervíz, a teljesítményadó, a téli-nyári gumicsere, az ablakmosó folyadék, az autópálya-matrica és minden egyéb is elérhetetlen lenne. Tehát 47 ezerből senkinek nem lehet autója. Luxus. Csak az ám a nagy baj, hogy a tömegközlekedés meg olyan szinten drága, hogy az is luxus. Egy Budapest-Miskolc retúr 6.820,- forint. De 730,- Forint egy Kecskemét-Lajosmizse retúr buszjegy is (ami több, mint a napi költségplafon), a bérlet pedig ugyanerre a viszonylatra 14.000,- forint!!!

Ennyi pénzből tehát egy dolgot lehet csinálni - otthon maradni. De úgy meg hogy a fenébe vállalja el a szegény ember a másik településen adódó munkát, ha egészen véletlenül van is?

És mivel utazásról szól a fejezet ideírom, mert bár teljesen magától értedődő, hogy nem lehet, de szerintem meg igenis hozzátartozik a normális élethez - ennyi pénzből valaki soha nem hagyhatja el az országot: Nem látja sem a tengert, sem egy európai nagyvárost, sem a felhőket felülről, de még az Alacsony-Tátra is álom marad. És szerintem ez tragikus. 

Tisztaság, higiénia

Itt is vannak olyan költségek, amelyek elkerülhetetlenek. Fürdeni, fogat mosni, takarítani, mosogatni és mosni kell. Viszont az ilyen szerek általában nagyon drágák, ebből is a legolcsóbbat kell választani mindig. Gondolom nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy ez a minőségüket is jellemzi. Ami egy idő után szintén nem szerencsés. Kiszárad a bőröd, tönkremegy a ruha, nem lesz olyan illatos az a lakás, akármit csinálsz... És itt is vannak elérhetetlen dolgok, amik nem kellene, hogy azok legyenek... Parfüm, testápoló, hajbalzsam, aftershave stb.

Szórakozás

Rövid fejezet... nincs szórakozás. Mozi, színház, szórakozóhely, múzeum - minden olyan hely ki van zárva ahova belépőt szednek, mert ott azonnal vissza kell fordulni. Otthon olvasni a már meglévő vagy kölcsön kapott könyveket, sétálni, meg a csillagokat (vagy a tévét) nézni lehet, de semmi mást nem. Ez is eléggé méltánytalan. 

Egészség

Vagy másfél hétig fájt a fejem, és nem tudtam venni magamnak egy szerencsétlen gyógyszert... Nem kell állandóan gyógyszereket szednem, nem voltam fogorvosnál, nem tört el a kezem. Semmilyen egészségügyi kiadásom nem volt, ami nyilvánvalóan nem fenntartható még fél évig sem, nemhogy egy életen át... Nem tudom, megoldható lenne-e...

Ruha

Egy jó farmer ötezer forintba, egy pulcsi és egy ing is többezerbe kerül. Öltönyt sehol nem lehet találni huszonötezer alatt, egy rendes cipő is bőven tízezer fölött van. Persze vannak egyéb megoldások is. Turkáló, ismerősök, rokonok ki tudnak segíteni. De remélem mindenki érzi, hogy ennek nagyon, de nagyon nem így kéne kinéznie...

Család

Egyedül élek, nem kell magamon kívül másra költenem. Nincsenek ápolásra szoruló beteg szüleim, nincsenek gyerekek, nem kell őket öltöztetni, etetni, befizetni az iskolai tábort, vagy az ovis úszást. Az a baj, hogy ennyi pénzből a családalapításról még csak álmodni sem lehet. Ha gyerekeket szeretnék vállalni, és ilyen lenne a helyzetem, azt gondolom, hogy még az élettől is elmenne a kedvem...

Röviden összegezve az az élet, amit 47 ezerből lehet élni, nem is igazán élet. Az életnek sokkal többről kéne szólnia, mint a küzdelemről a puszta életbenmaradásért. De 47 ezerből nem szól másról, mint erről. Reménykedve, hogy túl lehet élni. Hogy megmarad a ház, hogy nem szakad ki a kabát, hogy nem fogy el a fa, és hogy nem kell orvoshoz menni. Csak hát a remények igen gyakran hiúnak bizonyulnak. És ilyenkor tragikus helyzetek alakulhatnak ki...

A Fidesz-KDNP kormány azt hiszem, eléggé világosan kijelölte az irányt.