Interjú Sárival. Kisvárosból származó huszonéves lány, Budapesten él. Diplomás, három nyelvet beszél, jelenleg másoddiplomáját csinálja – jogot hallgat levelező szakon az egyik megyeszékhelyen. Idén fog végezni, júniusban megkapja a doktori címet. Munkát keres, de nem talál. Havi kb. 50.000,- Forintból él.

Mik a bevételi forrásaid?

Mikor mi. Volt munkanélküli segélyem, amíg járt. Fizetést helyettesítő támogatás, rokonoktól származó segítség, illetve kölcsönök. Plusz árulom a könyveimet, kacatjaimat, ruháimat, ha kell. És néha diákhitel, bár attól nagyon félek, nem tudom, mikor fogom tudni törleszteni.

Mióta keresel munkát?

2011 közepén mondtak föl nekem az előző munkahelyemen, de tulajdonképpen egy éve állást keresek.

Mindeddig sikertelenül?

Igen. Bár az önkormányzattól pont a napokban kaptam levelet, hogy napi nyolc órában, közfoglalkoztatás keretein belül alkalmaznának – a havi híres 47 ezer Forintért…

Milyen indokokkal szoktak elutasítani?

Legtöbbször nem is válaszolnak, vagy csak indoklás nélkül közlik, hogy köszönik, de nem engem választottak. Állásinterjúkon is voltam jópárszor, mondták, hogy majd jelentkeznek. Sokan azóta is jelentkeznek…

A végzettségednek megfelelő állásokra adtad be eddig a jelentkezésedet?

Az elején általában igen, aztán leszoktam róla. Mostanában leginkább már csak olyan helyekre jelentkeztem – pl. titkárnő, recepciós, bolti eladó, szoláriumi dolgozó – ahova többszörösen túlképzett vagyok. Ilyenkor lebutított életrajzot küldök, konkrétan képzetlenebbnek adom elő magam, mint amilyen valójában vagyok.

Hány helyre adtad be eddig az önéletrajzodat?

Körülbelül ötszáz.

Hogy oldod meg ennyi pénzből az étkezést? Mennyit eszel, és mit?

Nagyon keveset. Alapvetően naponta egyszer, mert többször nem lehet. Általában zsemlét, 2-3, néha 4 darabot. Vajat általában tudok rá tenni, akkor nem is olyan unalmas, párizsi is jut hetente kétszer vagy háromszor. Vannak trükkjeim. Például ha a vajas zsemlét berakom a mikróba, olyan, mintha melegszendvics lenne… Kockacukrot szoktam szopogatni néha, abban sok a kalória és el is telít, ha rosszul vagyok, jót szokott tenni. Főtt ételhez akkor jutok, ha barátaimtól, rokonaimtól kapok. Próbáltam az egészség miatt gyümölcsöt is enni, de nem lehet ennyi pénzből… Nem futja rá. Januárban mondjuk nagyon beteg lettem, azt mondták, hogy vitamint kell ennem, akkor csak a gyümölcs volt.

Közétkeztetésre szoktál járni?

Nem. Gondoltam már rá, de cikinek érezném. Az a baj, hogy sok embert ismerek, aki ételt oszt ilyen helyeken. Elsüllyednék, ha észrevennének.

Diák vagy, ráadásul állást is keresel – ezekhez mind utaznod kell. Azt hogyan oldod meg?

Nagyon nehezen. Nagyjából hatezer Forintba kerül elmennem az egyetemre, és hazajönni. Sokszor volt kétséges, hogy le tudok-e jutni. Volt már, hogy zálogházba adtam a nyakláncomat és a fülbevalómat, ezekért lehet kapni párezer Forintot. Egyelőre semmi nem ragadt benn hála istennek, remélem így is marad. Volt, hogy azt hazudtam az évfolyamtársaimnak, hogy azért nem megyek órára, mert már megtanultam előre a tananyagot. Miközben azért nem mentem, mert nem volt pénzem. BKV bérletem már régóta nincs, van pár jegyem, de leginkább sétálok, néha megpróbálok bliccelni, de nagyon félek tőle. 

Az étkezésen, a lakáson és az utazáson kívül mire tudsz költeni?

Alapvetően semmire, de a minimális igényességi szint nem múlható alul. Vécépapír, zsebkendő, fogkrém, szappan, mosogatószer, mosópor. Nagyon néha körömlakk. Általában ilyeneket kapok Karácsonyra. Ebből nem lehet engedni, nem hagyhatom el magamat. Aztán itt vannak a ruhák, tavaly októberben vettem pár darabot, mert nagyon sokat fogytam. Szigorúan turkálóban, ha az ember kitartóan keres, lehet találni párszáz Forintos felsőket, egy-két ezer Forintos nadrágokat is.  Télre az egyik szomszédomtól kaptam kölcsön egy csizmát – mondjuk egy számmal kisebb, de legalább meleg. Aztán itt vannak a bútoraim, el van törve az ágyam, elrepedt az egyik szék. Hát ez van, ezek most így is maradnak…

Tisztában van a környezeted a helyzettel, amiben létezel?

Nem. Szigorúan nem, öt-hat ember összesen. Nem akarom, hogy az emberek sajnálattal, szánalommal nézzenek rám. Szarul esne, ha ezt látnám a szemükben, talán bennem is tudatosulna, hogy milyen kilátástalan minden. Nagyon komolyan kell törekednem rá, hogy ne essek depresszióba. Volt, hogy megkaptam a kétszázadik elutasító e-mailemet, és elbőgtem magam, pedig volt már sok ilyen. Ilyenkor hirtelen minden fájdalom kiszakad belőlem, tényleg úgy érzem magam, mintha egy utolsó értéktelen senki lennék. Munka nélkül hónapról hónapra élve eltűnik minden – önbecsülés, önértékelés, büszkeség. Azzal szembesülök, hogy senkinek nincs szüksége rám. És néha megkérdezem magamtól – Tényleg ennyit érnék? Tényleg igaz az, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”? Néha már legszívesebben leköpném magamat… Az éhséget, a gyaloglást, a hideget elviselem. Azt, hogy nem szórakozhatok, megszoktam. De azt az érzést, hogy semmit se érek, és tudom, hogy így van, szinte lehetetlen feldolgozni. És ez a legrosszabb.

Mibe menekülsz ez ellen?

Tudom, hogy egy normális, átlagos fiatal vagyok, aki dolgozni szeretne, és  megélni. Ez segít, ha nem is mindig. De a leginkább a zene ad erőt. Zenehallgatás közben el tudom felejteni a siralmas helyzetemet. Emellett próbálok mindennek örülni. A napsütésnek, a hóesésnek, ha rám mosolynak, egy kedves gesztusnak. Szívom magamba az örömöt, hogy kitartsak. Ha egyszer vegyes zöldséget tudok tenni a szendvicsembe, akkor két napig boldog vagyok tőle. Próbálok korán feküdni. Amíg alszom, addig sem kell enni, addig sem kell gondolkodni, hogy milyen borzasztó minden. Néha szépeket is álmodom. Sokszor eszem álmomban. Bár rémálmaim is vannak néha.

Családalapításon gondolkozol?

Nagyon szeretnék, imádom a gyerekeket, nagyon sok erőt adnak, felvidítanak. Szeretnék gyerekeket egyszer majd. De sajnos nem látom realitását… Legalábbis ebben az országban nem. Meg ilyen helyzetben. Az ugye hatalmas felelőtlenség lenne…

Látsz-e bármilyen kiutat a helyzetedből?

A diplomát megszerzem. Ha nem kéne, már elmentem volna, de így még nem. Viszont ha megvan, azonnal lépek innen. Ebben az országban én már lehetőséget nem látok. Annyi fájdalom van bennem, hogy nem tudnék itt boldogan élni soha többé. Imádom Budapestet, imádom az anyanyelvemet, hiányozni fog a családom, de ezt az országot, ezzel a rendszerrel élhetetlennek tartom, és már valahol dühös is vagyok rá.

Hova mennél, és mit csinálnál?

Bárhova, és bármit. Nyelvi akadálya nincs, bármilyen nyelvet megtanulok a jelenlegi három mellé. Ha kell, mosogatok, kutyát sétáltatok, gyerekekre vigyázok. A lényeg, hogy el innen, minél gyorsabban. Visszanézés nélkül.