A mai napon a számlák befizetésével megszabadítottam magamat újabb 20.105,- Forinttól. Mióta utoljára jelentkeztem, ételre is el kellett költsek 2.210,- Forintot, így a hátralévő 19 napra maradt 19.067,- Forintom. Ez napi egy ezres, csak az a bibi, hogy - mint már említettem - hamarosan lejár a BKV bérletem, és mivel nem vagyok hajlandó folyamatosan remegni a buszon, gyalog viszont nem tudok járni, annyi helyre kell mennem, ezért újat fogok venni. Az ára 9.800,- Forint (volt legalábbis február elején), így tulajdonképpen 9.267,- Forintból kell megoldjam március 17-ig. Napi 487,- Forint. Gyönyörű lesz...

Tíz nap alatt viszont összegyűlt egy pár általános tapasztalatom arról az életről, amit a kormány szerint élnünk kellene. Íme:

• Először is - bár gyakorlatilag mindent megvontam magamtól, és csak a legszükségesebb dolgokra költöttem - még így is túl gyors a tempó, sokkal többet költöttem, mint amennyit szabad lett volna. Át kell ezt egy kicsit gondolni.
• Éhes vagyok. Nagyon, és gyakorlatilag folyamatosan. Vannak persze taktikák - lassan eszem, és előtte megiszom egy csomó vizet, de akkor is. És ez egy idő után őrjítő tud lenni. Az ember ingerlékeny lesz, feszült, szétszórt, kevésbé hatékony. Zsiga Marcell nem gondolta ezt végig rendesen: ha az ember ilyen, akkor nem tudja ám hatékonyan építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Ráadásul nem lehet végigmenni egy aluljárón úgy, hogy ne őrülnék meg a kajaszagtól! Lehet, hogy az lesz a vége, hogy be kell álljak a sor végére valami ételosztásnál, de az meg azokkal szemben lenne inkorrekt, akik arra TÉNYLEG  rászorulnak, és nem csak kísérleti jelleggel, mint én.
• Semmire nem tudtam költeni még az élelmiszeren kívül. Nem tudtam virágot venni anyukám névnapjára, sőt, ha nem vittek volna el, meg sem tudtam volna látogatni. Mondjuk ennek most vége, mert elfogyott a tusfürdő - nyilván szappan lesz helyette - meg a vécépapír is lassan végére ér. Ja, és a borotvahab. De azt talán megoldom szappannal. Mondjuk az életlen borotvapengétől kezdek megkattanni...
• Egyelőre semmim nem lyukadt ki, szakadt el, ment tönkre, de ha ez meg is történt volna, nem tudom, mihez kezdenék. Remélem, hogy nem lesz ilyen. De teljesen esélytelen, hogy ennyi pénzből akár cipőt, akár ruhát tudjak venni. 
• Az összes szabadidős tevékenységem az otthon olvasásban és a sétálásban merül ki. Egyszerűen minden máshoz pénz kell. Mondjuk sokkal korábban fekszem, mint általában. Addig legalább az éhséget sem érzem...

Szóval dióhájban egyelőre ennyi. 47 ezer Forintból élni nem más, mint tengődés, és éhezés. Elszomorító, hogy az ország jelenlegi vezetői ezzel nincsenek tisztában. Jut eszembe, újabb Zsiga Marcell akció: biztosan emlékeztek, hogy múlt héten nagy csinnadratta közepette kertész munkát ajánlott Tóth Imrének, az éhségmenet szervezőjének. Okos - gondoltam én akkor. Cinikus, gusztustalan, de okos. Erre most kiderült, hogy nem, nem okos, hanem egyszerűen hazug. De mit is várjunk tőlük...

Sokan aggódnak, hogy nem fogok kijönni, és javasolják, hogy adjam föl, mert lehetetlen. Ez nem fordulhat elő. Ha az utolsó napokban a fák leveleit kell rágnom, akkor is végigcsinálom, hogy megmutathassam, hogyan is kéne élnünk a Fidesz szerint. Minden esetre ha van valakinek tippje, hogy miként tudok 1.000,- Forintból 3-4 napra elegendő meleg ételt készíteni, azt szeretettel várom. Köszönöm.

Holnapra érdekes interjúval készülök.